::::::::

                 a féreg próblémája

Egy kortárs képzőművésszel, Berszán Zsolttal beszélgettünk tehetségről, egoról, a művészek függetlenségéről, megismerkedhettünk egyéni látásmódjával. Részletek hajtás után.

¿

Mit tudtok rólam? Kezdjük ezzel.

Igazából, én őszintén nem sokat.

És akkor hogy fogsz kérdezni, ha nem tudsz rólam semmit?

Azt majd meglátod (…)

?

Miben vagy te tehetséges?

Ezt vissza tudnám fordítani, miben vagy te tehetséges? (…) Először is azt, hogy tehetséges, azt mások mondják rólam, gondolom, nem tudom…

Mit jelent számodra a tehetség?

A tehetség az egy rendkívül összetett szó. Tudhat egy gyerek jól rajzolni, lehet nagyon jó füle, de ez még nem garancia semmire. Ugyanakkor vallom, hogy naponta foglalkoznod kell a tehetségeddel, hogy ne vesszen el.

Milyen képzőművészeti területeken alkotsz?

Magyarul nagyon jól hangzik az, hogy képzőművészet. Azért mondjuk ezt így, hogy ne kelljen lehatárold magad a szobrászat, a festészet, a grafika területére. Ezek a XXI. században már meghaladott koncepciók.

Berszán Zsolt, a kirekesztett képzőművész. Forrás: saatchionline.com

Hogyan váltál művésszé?

Művészeti iskolát kezdtem el Csíkszeredában, de végül egy reál beállítottságú osztályban végeztem. Későn kezdtem el művészettel foglalkozni, akkor jobban érdekelt a mérnökség, a design, a belsőépítészet. Nem lehet megtanítani azt a pillanatot, amikor ez a dolog az emberben konkretizálódik; ezt nem lehet tanulni, nincs módszer rá.

Mi volt neked az a „bekapcsológomb”, amikor te ráálltál erre a pályára?

Végzős koromban, amikor eldöntöttem, hogy felvételizek az Iparművészeti Egyetemre, Kolozsvárra, de másodév után azonban már csak automatizmusból csináltam végig az egyetemet. 

Kiállítás építése Debrecenben - Genezis-projekt, 2010 márciusában. Forrás: modernism.ro

A formális művészeti oktatás elvégzése után, voltak neked különböző korszakaid?

Persze, először nagyon dekoratív, színes munkákat készítettem, akkoriban a projektem a „féregnek a problémája” volt; jelenleg teljesen más, egy mikrovilágnak a felnagyítása, szétolvasztása foglalkoztat.

Minek tulajdonítod, hogy ilyen jellegzetesen sötét vagy éppen fekete, nonfiguratív munkáid születnek?

Hét-nyolc éve, hogy egy más művészekkel való projekt után hagytam el minden színt, egyáltalán a színvilágot.

Milyen típusú alkotásaid vannak, gondolok itt anyagra, textúrára, vizuális látványra, szerkezetre?

Újabban csak építőanyag-lerakatban vásárolok. Ma olyan objektumok létrehozásában, gondolkodom, amely a geometriai formáknak egy teljes szétolvasztását jelenti.

Vannak interaktív jellegű alkotásaid, mint például performance, happening stb.?

Volt régebben próbálkozás, de nem éreztem magam bennük jól. Nem éreztem rá, nem volt az enyém, nem voltak jók számomra.

Egyéni kiállításának részletei a debreceni MODEM - Modern és Kortárs Képzőművészeti Központban, 2010 márciusában. Forrás: modernism.ro

Van-e piaca az ilyen jellegű munkáknak?

Ezek a munkák egyáltalán nem eladási céllal születnek, de megtörtént, hogy eladtam, viszont nálunk még nem történt meg az a mentalitásváltás, mint Nyugaton. Hiányoznak még nálunk a galériahálózatok, a múzeumi felvásárlások és a magángyűjtők. Nem mindegy az sem, hogy ki a vásárló, ha ez az ember Bill Gates, máris átad a sztárságából valamit a munkának is. 

Milyen szinten tölti ki a mindennapjaidat maga az alkotás folyamata?

Egész nap abban élek, de én is csinálom mindazt, amit mások: ha kell, takarítok vagy éppen turista vagyok. A kirándulásaimat összekötöm mindig egyfajta dokumentációs úttal, nem lépek ki ebből a szerepemből.

Milyenek voltak a visszajelzések az első munkáidra, amik nyilvánosság elé kerültek?

Harmadéves lehettem, mikor az első kiállításom megvolt itt, Csíkszeredában. Ebben a kis környezetben nem létezik maga az a fogalom, hogy kritika, még a kolozsvári szakmai körökben sem teljesen. Egész pályafutásom alatt nem olvastam sem magamról sem másról negatív kritikát, mindig dicsértek, ami – furcsán hangzik, mégis – nagyon rossz.

Vannak mentoraid, akik támogatnak, mint mecénások voltak annak idején?