::::::::

csak elő kell húzni

Eltöltöttünk egy éjszakát Gyimesben, fiatal zenészek körében. Az utazás egyúttal alkalmat nyitott arra is, hogy összegezzük a korábbi napokban felhalmozódott tapasztalatainkat.  Kamionos segítséggel végzett rusztikus riport.

A dombok közül a nap üdvözöl minket, Gyimesben vagyunk. Valami megfoghatatlan csoda járja át a levegőt.  Az emberek hazatérnek a legelőről, asszonyaik főztjének illata kiszűrődik otthonaik ablakain. Este érkezünk négyen, autóstoppal.         

Legénybúcsúra jöttünk. Mindenki mosollyal üdvözli az újonnan érkezőket. A poharak mindig teli vannak, ropog a tűz, a csűrben is kigyúlnak a fények, lassan a zenészek is megérkeznek. Mi - a mulatozás mellett - helyi tehetségkutatásról társalgunk a helyiekkel. Úgy tartják, ezen a helyen minden megvan ahhoz, hogy az igazi tehetség kibontakozzon: családias környezet, szabadság, nyugalom és hit. Ez lehet a hely szelleme tán? 

A hegyvidéki magaslatok miatt este erősen lehűl az idő, a gyermekek a tűz körül melegednek. Őket  is kérdezzük a tehetségről, ilyesfajta válaszokat kapunk: „A tehetség az egy olyan valami, ami mindenkiben megvan, csak elő kell húzni.”  

Mikor felcsendülnek az első dallamok, az ifjú muzsikusok köré gyűlik a társaság. Az emberek táncolnak, énekelnek, mindenki mulat. A zenészek szűk kört formálnak, mi köréjük rendeződve hosszan nézzük és hallgatjuk őket. Valószínűleg mindannyian most értjük meg, mire gondoltak a gyimesi lakosok a hely szelleme kifejezés alatt. Ezekben  a fiatalokban látni a lelkesedést, szorgalmat, szeretetet és az elkötelezettséget.

„...Hosszú napok óta próbálkozik csapatunk a tehetség, mint szubjektív jelenség értelmezésével. Mert mint kiderült, nem a téma kimerítése és felkutatása az igazi munka, inkább a fogalom megértése. Valóban csak az isteni jóindulaton, vagy a genetikán múlna az, kiből lesz többek által is elismert tálentum, vagy ez csak minimális szerencse és indítólöket a tényleges eredmények eléréséhez? 

Tapasztalataink inkább ez utóbbi eshetőséget támasztják alá. Kemény munka, rengeteg időbefektetés és többnyire teljes átszellemültség, elhivatottság nélkül a velünk született adottság ahhoz, hogy egyszer tehetségesek lehessünk valamiben, gyakorlatilag semmit sem ér.

Interjúalanyaink az idővel kapcsolatos kérdéseinkre egyöntetűen azt válaszolták, hogy sok gondjuk van ill. volt az idővel, vagyis inkább annak hiányával. Itt lép többek közt főszerepbe a környezet viszonyulása adott fiatal tehetségünkhöz. Kell az a környezet, ami amellett, hogy biztonságot ad és támaszt nyújt, képes tolerálni egy pár kihagyott közös programot. A cél érdekében olykor bizony fel kell adnunk pillanatnyi vágyainkat. 

Meglepődtünk azon, hányan emelték ki gyakorlatilag első helyen a hit fontosságát. A hit, amibe kapaszkodnak, amiből töltekeznek céljaik megvalósításához. S a hit, ami soha, de soha nem hagy cserben, s bármilyen mélyebb időszakon átsegít. Akinek igaz hite van, tényleg mindent elérhet.

Örömmel láttuk azt is, hogy az odaadó családi kör képes a tradíciók ártalmatlan, lanka sodrásából kitörni vágyó ifjút támogatni...”

A zene elhallgat, az emberek leülnek poharaik mellé és felhörpintik az utolsó cseppeket. Ezt követően a helyszín kiürül. A Csűr és környéke újra elcsöndesedik. 

Hajnács Indira Anna, Verba Eszter