::::::::

  vezércsel

Először is abból indulunk ki, hogy a jövő a gyermekeinken múlik. A mi feladatunk pedig az, hogy segítsünk nekik kibontakoztatni a mindannyiukban ott rejlő tehetséget.

A magazint azért indítottuk, hogy ezt a megközelítésünket minél alaposabban kifejthessük, mégpedig folytatólagosan. Elöljáróban felteszünk magunknak néhány alapvető kérdést, és tüstént meg is válaszoljuk őket.

Kik nem vagyunk? Pro primo: nem vagyunk szakértők a témában. Másodszor: nem vagyunk hivatásos tehetségkutatók. Erre legfeljebb némely leszármazottunk lehet képes a későbbiekben, vannak rá esélyek.

Kik vagyunk? Kedves emberek, újságírók, akik a maguk módján rajonganak a tehetséges fiatalokért. Annyira, hogy pár hónapja eldöntöttük, hogy a helyi tehetségkutató és tehetséggondozó kezdeményezéseket összefogjuk egy magazin hasábjain. Előszeretettel keressük a Csíki-medence kiemelkedő ifjait, de figyelünk a székelyföldi, gyimesi és erdélyi tehetségekre. Szurkolunk mindenkinek, aki megérdemli. Szeretjük Ádám Rebekát, Bíró Esztert, Demján Barnabást, Molnár Zsoltot és Papp Tibort. És még sok mindenki mást. Igyekszünk szemmel tartani az anyaországi színteret, továbbá érdekel bennünket minden tehetség, bárhonnét származzon is.

Mit nem akarunk? Ígérgetni, tudományos értekezéseket publikálni, embereket osztályozni és gyermekjátékokkal pepecselni. Nyafogni az infrastruktúra és az egészséges mentalitás hiányosságai miatt, hogy nem bírunk el ezekkel.

Viszont mit akarunk? Tehetségeket istápolni, esetleges támogatóikat megszólítani, fontos eredményekre figyelni, informálni, népművelni, olvasót szórakoztatni, helyszínekre menni, riportot írni. Biztos, hogy nem lesz itt minden, ami fontos és érdekes, de törekedni fogunk arra, hogy minél több minden itt legyen. 

A világ összes tehetségét nem készülünk pajzsra emelni, de megvilágítunk fonalakat, amelyeket követve kíváncsi olvasóink a legeldugottabb nüanszokat is fellelhetik, akár Tarcsafalváról, akár Amerikából.

Itt a piros! Avagy hol a fekete? Megteremtünk egy szellemi műhelyt. Otthonosat, nemzeti színekben: pirosban és feketében. Kihívásokat és fejlődést vállaló “feketézőket” a műhelybe!

Nagyjából ezek a céljaink – de menet közben is eszünkbe juthat még bármi, ami eszünkbe kell jusson. Szóval, ott tartunk most, hogy kalandra fel, belecsapunk az uborkaszezon kellős közepén, aztán a többit meglátjuk.

Tisztelettel, a Szerkesztőség