::::::::

valamit magával hozott a földre

Népzenére szomjazva érkeztünk Gyimesbe. Nagy örömünkre  Zerkula János gyimesi hegedűs tanítványai muzsikáltak éppen. A mester sajnos már nem él közöttünk, ezért a zenészek önmagukat képezik tovább.  Egy szabad beszélgetés keretében próbáltunk betekintést nyerni gondolataikba, életükbe.

Zerkula örököse - beszélgetés Lukács István „Luki” prímással

Milyen kapcsolatban állsz a hegedűddel, mit jelent számodra?

Nagyon sokat jelent számomra, szoros kapcsolatban állok vele. Ez Zerkula hegedűje volt és én örököltem; nagyon nagy megtiszteltetés, az egész életemen elkísér.

Mit gondolsz, miért téged választhatott ki Zerkula?

Ezt én sem tudnám megmondani, de érzem a felelősséget ami ezzel jár.

Mi az inspirációs forrásod, ha tudnál ilyet említeni?

Számomra a leginspirálóbb az itteni környezet. A természet, a levegő, az atmoszféra, az itteni emberek, a zene szeretete.

Más tájegységek zenéit is játszátok?

Nem, csak a gyimesi népzenét, a helyi értékeket képviseljük.

Szoktatok fiatalokat gyimesi zenére tanítani?

Úgy érzem, még én magam sem vagyok annyira gyakorlott ahhoz, hogy amit tudok, megfelelően át tudjam adni, esetleg később  tanítanék.

Vitos Etelka „Eta” és a fiúk – interjú a zenekar női prímásával

Körül tudnád írni nekünk hogy számodra mit jelent a gyimesi népzene?

Nagyon sok időbe beletelt, mire felfogtuk, megértettük, hogy mit is jelent igazából nekünk a gyimesi népzene. Most jött el az a korszak, amikor már alig várjuk hogy hazamenjünk és kedvünkre muzsikálhassunk, örömzenélhessünk.

Mi volt a legkülönlegesebb helyszín vagy meghívás ahol szerepeltetek?

Legszívesebben a tavaly előtti lengyelországi fellépésünket emelném ki. Ez mindenkit megérintett. Nem is a mi zenekari közösségünk szempontjából volt érdekes, hanem, hogy apró csángó gyermekekkel utaztunk, és ők aztán igazán meghitt és vidám hangulatot szolgáltattak.

Mi áll hozzád közelebb: tánc alá muzsikálni vagy önállóan zenekarként fellépni?

Annyira más a kettő. Másra kell figyelni: más az, hogy a szemünk is gyönyörködik ha táncolnak, zenekari fellépésnél pedig az egység amit képezünk. Ami pedig még szintén nagyon szép érzés, ha csak együtt muzsikálunk a kis házunk teraszán, a saját örömünkre.

Mennyire tudjátok a tanulást és a muzsikát összeegyeztetni?

Mostanában egyre nehezebben, főként a közös próbálásra jut kevesebb idő, ugyanis mind szétszéledtünk, de amikor összekerülünk akkor abból mindig csoda születik számunkra.

Mit gondolsz mi szükséges ahhoz, hogy egy ifjú tehetsége ki tudjon bontakozni?

Akkor a legjobb, ha az ember magától megérzi, hogy valamit magával hozott a földre. De a kifejezett tehetség nélkül is el lehet mindent érni elegendő gyakorlással.

A hit és az akaraterő mennyire fontos abban, hogy ezt az intenzív életmódot folytatni tudjátok?

Ez a kettő a legfontosabb ahhoz hogy céljainkat megvalósítsuk. Ezek nélkül már régen nem lennénk egészek.

Zerkuláról mesélnél nekünk?

Zerkula eleinte nem nagyon szeretett minket, azután szépen lassan összeszoktunk és szinte gyermekeivé fogadott.

A „csángótekenyő” mesterének gondolatai – beszélgetés Simon Zsolt „Gizivel”

Honnan jött a megtiszteltetés, hogy férfi létedre női becenévvel illetnek?   

Sejthető, hogy emögött egy igen hosszú történet áll. Kilenc évvel ezelőtt, amikor a Duna-karneválon voltunk a zenekarral odaállt elém Sára Ferenc; én alacsony, testes kis srác voltam a hátamon egy gardonnyal ami nagyjából háromszor nagyobb volt mint én. Ütöttem, üvöltöttem és azt mondta, hogy olyan vagyok mint Halmágyi Mihályné Gizella. Ő volt itt a legjobb gardonyos igazi virtusos asszony. Azután kezdett el mindenki becézgetni. Először utáltam, azóta viszont az emberek 90 százaléka így hív.

Honnan jön a hügetés, mi az eredete?

Ugye itt Gyimesben az emberek 90 százaléka állattenyésztéssel és mezőgazdasággal foglalkozik. A hegyekben mindenkinek van egy kalyibája de ezek távol vannak egymástól. Na most, az emberek ahogyan kiabáltak át egymásnak hangosan, ezt nevezzük hügetésnek. Így adtak egymásnak életjelet.

A csujogatásról is mesélnél nekünk?

Régen nem volt se tv, se rádió és semmi egyéb szórakozási lehetőség, ami nekünk ma megvan. A bál volt az egyetlen ilyen kikapcsolódásra alkalmas lehetőség. Ha ott volt valakinek haragosa akkor a tánc közben elcsujogathatta mindenki a saját bánatát, örömét, véleményét. Mindenki megengedhette magának, hogy negatív kritikával illesse a célszemélyt.

A beszélgetés meghittebb formában a ropogó tűz körül folytatódott. A zenészektől kértünk még egy utolsó héjszát búcsúzásul...

Hajnács Indira Anna, Verba Eszter